Mert bűn az étke, gondja nincs, s a bűnért nem lakol.

De Isten letekint a szívnek titkos mélyéig,

És keresi a bölcseket kik Őt felismerik.

Nincs egy sem, ki el nem hajolt, ezt Isten látja fenn.

Mind tévelyegve csatangol oly csúnya bűnökben.

Az igazat felemésztik, a szívük gyűlölet,

És be nem látják vétküket, hogy megtérhetnének.

Ó, megborzadnak, látván azt, hogy Isten mégis Úr!

A fönnhéjázó Babilon, a gúnyszó elcsitul.

Nagy Isten, bölcsességet adj, és kend meg szemünket,

És állíts helyre időben, mint a Te népedet.